Emese (a Lusta Kígyó Gyógyszertárban)

1. Emese jött és megállt
A gyógyszertárba' és arra várt,
Hogy a tudomány
Leszállítsa azt a szert,
Amitől jobban lesz és várta
Egész nap, bedagadt a lába,
És késő lett és
A 'vény nélkül' ablakból
Kihajolt egy férfi és mondani kezdte,
Hogy 'Emese!', de ő közbeszólt erre, hogy
-Én csak egy gyógyszerre várok,
Hogy itt ne fújjon a rossz szél.
És a fejére mutat, az ujján lángok
Pattognak és csodát látott
Az egész Lusta Kígyó Gyógyszertár,
Mert olyan szél lett, hogy a lángot
Elfújta és aztán rángott
Az arca, míg az ajtóig kísérték.

2. ||: Emese, most már indul a buszod,
Menj haza szépen,
Látszik, hogy tudod,
Hogy meg vagy bolondulva,
S holnap ne gyere újra,
Ne gyere újra! :||

instr., 2.
||: Ne gyere újra! :||

Ha az életben

Ha az életben nincs már több móka,
meghalunk, mintha nem volna
több dolgunk a világon,
s édes lenne a halál

Hát ilyen értelemben énekeljük el azt, hogy vége,
nem járunk ki többet rétre,
nem úszunk többet a strandon,
és nem borozunk már többet a gangon

Nem mondjuk a nőknek, hogy szép vagy,
ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy,
nem süt a nap be az ágyba,
mint az athéni hotelszobába

Nem mosol bugyit, hogy tiszta
legyél, az Akropoliszra
felmegyünk, és ott a csikket
a városra pöccintjük, és ha viccek se
lesznek már, a nevetések is rövidülnek,
ahogy az élet se kéne már
a halál után énnekem úgy igazán

A homlokom hozzád nyomom

1. A homlokom hozzád nyomom,
A te homlokodhoz az enyém,
Nem kell, hogy beszélj hozzám,
Meg a kóládból sem kérek én,
Nem kell, hogy törölgesd
Valami puhával az arcom,
Ne is suttogj, mint a szifonnak
A beletekert patron!

2. Annyi, hogy csak bent egyedül
Kardozok valami sz**ral,
De majd mindjárt győzök és
Feljön a Nap, és ettől hajnal
Lesz, mi meg kint a parton

3. Ölelkezünk a fényben,
Aztán a hullámok közé futunk,
És eltűnünk a messzeségben,
De a homlokom
Addig hozzád nyomom,
A te homlokodhoz az enyém,
Aztán belenézek a szemedbe,
Te meg visszanézel belém.

4. És nem látod, hogy bent egyedül
Kardozok valami sz**ral,
De majd mindjárt győzök és
Feljön a Nap, és ettől hajnal
Lesz ám.

5. Annyi, hogy csak bent egyedül
Kardozok valami sz**ral,
De majd mindjárt győzök és
Feljön a Nap, és ettől hajnal
Lesz, de már nem figyeljük,
Mással mi van,
S hogy buli van
Az összes szomszédunknál,
Az lehet, de a mienk jobb,
Mert nekünk egész éjjel
Táncolni kell,
Hogy nehogy meghaljak.
A nőm meg rendes és táncol ő is,
Hadd kopjon a parkett-lakk,
Aztán megunja, hogy ezt is lehet,
A Holdat nézi, minek fogy,
Minek múlik minden úgy el,
Hogy nekünk attól
Lesz több meg jobb.