Ámen (Amen)
rendező: Costa-Gavras író: Rolf Hochhuth forgatókönyvíró: Jean-Claude Grumberg, Costa-Gavras zeneszerző: Armand Amar operatőr: Patrick Blossier jelmeztervező: Edith Vesperini producer: Claude Berri vágó: Yannick Kergoat
szereplő(k): Ulrich Tukur (Kurt Gerstein) Mathieu Kassovitz (Riccardo Fontana) Ulrich Mühe (Mengele) Michel Duchaussoy (kardinális) Ion Caramitru (Count Fontana) Marcel Iureş (pap) Friedrich von Thun (Gerstein apja) Antje Schmidt (Gerstein) Horaţiu Mălăele (Fritsche) Ovidiu Cuncea (Stephan Lux) Ion Haiduc Constantin Cotimanis (Pruffer)
Két rendszer: a náci gépezet... A Vatikán és a szövetséges diplomácia. Két férfi belülről veszi fel a küzdelmet. Az egyik oldalon a civil életben kémikus végzettségű Kurt Gerstein SS tiszt. Ő látta el a táborokat Cyklon B-vel, miközben saját és családja életének kockáztatásával fáradhatatlanul próbálta leleplezni a tudomására jutott bűnöket, melyekről értesítette a szövetségeseket, a pápát, a németeket és templomaikat... A másik oldalon az ifjú jezsuita, Ricardo, a kegyetlenséggel akár életük árán is szembeszálló papságot képviselő kitalált figura.... Sok ilyen bátor pap akadt, köztük ismertek és névtelenek, akik nem tudtak belenyugodni feletteseik cinkos hallgatásába... Melyik az a pillanat, amikor az ember az etikát az önfenntartás ösztöne elé helyezi? Kurt Gerstein tudta, és azt akarta, hogy a világ is megtudja. A film ítélet azok hallgatása felett, akik tudtak a borzalmakról, mégsem törték meg a csendet... pedig megtehették volna.
|
Kritika:
Ismét egy második világháborús film és ismét aktuális a kérdés: mit lehet még hozzátenni az agyonfilmesített témához? A görög származású veterán amerikai rendező, Costa-Gavras (legutóbbi filmje 1997-ből az Őrült város) irodalmi alapanyagot választott, félig fikciót és félig valóságot. Rolph Hochuth A vikárius című színműve az egyház felelősségét feszegeti a Holocaust kapcsán. Vajon megtett-e mindent az ártatlanok védelmében XII. Pius pápa és a katolikus papság? A filmet először a berlini filmfesztiválon láthatta a közönség, kiváltva egyházi méltóságok heves tiltakozását. Nem véletlenül.
A történet két párhuzamos szálon fut. Kurt Gerstein (Ulrich Tukur) nem kitalált figura: az SS-nél dolgozott, a Cyklon B beszerzéséért felelt. Tudott a szörnyűségekről, a saját szemével láthatta, miként pusztulnak el ezrek a koncentrációs táborokban. Gerstein a lekiismerete és a hazaárulás bűne között vergődik. Igyekszik egyházi vezetőket, diplomatákat tájékoztatni arról, mi folyik a náci Németországban, miközben munkájával naponta hozzájárul a zsidók pusztulásához. A küzdelme természetesen eredménytelen. Az amerikaiak bevonulásakor részletes jelentést ír a rémtettekről s mégis szigorúan megbüntetik. Öngyilkos lesz a börtönben.
A képzelet szüleménye Ricardo Fontana (Mathieu Kassovitz), jezsuita pap, aki Gersteintől hall először a németországi valóságról. Apja a pápa mellett dolgozik Rómában, így közvetlenül értesítheti a Szentatyát, minden eredmény nélkül. Végső kétségbeesésében maga is felölti a sárga csillagot s vállalja a krematóriumi halált.
Nem hiába hördült fel az egyház: háborús szerepük máig nem tisztázott. A film érveket sorakoztat egymás mellé, a felelőst keresi, de nem akar igazságot osztani. A képi megoldások ezzel párhuzamosan higgadt-konzervatívan követik az eseményeket, kerülik a látványosságot. Két, didaktikusan visszatérő képsora mégis van a filmnek. Többször láthatjuk az üresen távolodó marhavagonokat, illetve a pápa ide-oda vonuló, tanakodó kíséretét. Erős a párhuzam: érti, akinek felelőssége.
A kettős életrajzból adódóan a film dramaturgiája nem zökkenőmentes, néhol erőszakolt. Kevés a valós kapcsolat a főszereplők között. A miliő-ábrázolás pontos, a történelmi hitelesség nem kérdéses. Costa-Gavras nem nagy érzelmeket kavar, inkább az értelemre akar hatni. Filmjében veszteseket jelenít, hiszen a valóság érdekli. Árnyalja a háborúról alkotott képünket s gondolkodásra ingerel. S ez már valami.
| |